Szumelidisz Krisztina

16650141_10155032033979549_847067346_n

Sziasztok!

Szumelidisz Kriszti power jóga és vinyásza jóga oktató vagyok.

Az első jóga órámtól az oktatóvá válásomig elég hosszú idő telt el, közel tíz év. Ebben az időszakban musical színészként dolgoztam Budapest egyik legnagyobb zenés színházában. Mivel ezt a szakmát csak teljes odaadással, szenvedéllyel és alázattal lehet csinálni, nem csoda, hogy sokáig nem gondolkodtam másik hivatásban. A jóga ettől függetlenül ott volt velem végig, mint egy védőháló, valamiféle menedék, egy kis búvóhely, ahol nem számít, hogy ki a jobb, ki a szebb, ki hogy van felöltözve, nincs olyan, hogy kudarc, csak az számít, hogy ott abban a pillanatban mire képes a testem vagy az elmém és ha véletlenül nem úgy “teljesítek”, mint előző nap, akkor sem kéri ezt számon rajtam senki. Az első jóga órámon 2007 körül vettem részt egy barátnőm unszolására. Nem gondoltam, hogy jó ötlet a részemről, de tele jógával kapcsolastos ellenérzésekkel és sztereotípiákkal megérkeztem feszülten, kedvetlenül, ” csak essünk túl rajta” hangulatban, az órára. Úgy gondoltam, hogy ez nekem biztos nem való, hiszem egyfolytában pörgök, ha kell, ha nem beszélek, nem bírok megmaradni egy helyben és egyébként is, lenne más dolgom épp. Aztán elkezdtünk jógázni. Minden idegszálammal azon voltam, hogy rosszul érezzem magam, de nem sikerült. 🙂 Lenyűgözött, hogy ilyen intenzív izommunka hogy tud ilyen nyugalommal párosulni. Elképesztő volt számomra, hogy ennyire különböző korú és alkatú emberek, hogy tudnak egyféle mozgásformát végezni. Csodáltam a kialakult koncentrált légkört és csodálkoztam magamon, hogy az én nyughatatlan habitusom mennyire belesimult ebbe a teljesen új és eddig idegennek vélt világba. Így kezdődött el az évekig tartó kalandozásom jógastílusok között, különböző helyszíneken, rengeteg fantasztikus oktató óráin. Legjobban a vinyasa flow stílus fogott meg, talán a szabadsága és változatossága miatt. Teltek, múltak az évek és elkezdett beférkőzni az életembe egy állandó rossz érzés. Kialakult bennem a félelem a saját szakmámtól, feszült voltam, bizonytalan, már “dolgozni” jártam a színházba, annyira meg akartam felelni, hogy elkezdtem nem megfelelni, de még mindig ragaszkodtam és akartam. Biztos nem tudtam volna megválaszolni, hogy miért akarom, ha valaki megkérdezte volna. A történet úgy folytatódott, hogy pszichésen elment a hangom, ha énekelni kellett gyomorgörcsöm volt és minden előadásba vagy meghallgatásba rendre belerokkantam lelkileg. Aztán eltörtem a bokám. Utólag ennek nagyon örülök, mert nem volt mese, három hónapig le kellett mondani minden előadást és gondolkodni kellett. Meg is tettem. Átértékeltem, hogy mi a fontos és teljesen máshogy akartam élni. Nem tudtam hogyan, csak azt, hogy ami van, tarthatatlan. Tudatosítottam magamban azt, hogy mi az amivel ártok magamnak és mi az, ami épít. Majd visszajógáztam a bokám az eredeti állapotába, konkrét tervem nem volt, csak tudtam, hogy minden máshogy lesz, mint addig volt és beiratkoztam egy oktató képzésre vinyasa flow stílusban. Jóga oktató lettem. Mondhatnám, hogy ezt miért nem tettem meg hamarabb, lehetnék mérges emiatt magamra, de valószínű, hogy kellett ez az idő ahhoz, hogy ennyire biztos legyek benne, hogy megérkeztem. Még van az életemben egy kis színház, de már nem úgy tekintek rá, mint lételememre, sőt már nem is úgy, mint a foglalkozásomra, ami miatt betegre kell aggódni magam és vége mindennek, ha nincs az életemben. Szeretek tanítani és nagy örömmel tölt el, hogy hozzásegíthetek másokat, hogy megtalálják a jógában azt, amire éppen szükségük van. Szeretem látni, ahogy sok helyről, sok különböző ember sokféle állapotban megérkezik és elkezdenek egységgé válni. Jó látni a fejlődést, a megnyugvást, azt hogy az óra végén mindenki büszke arra, hogy tett valamit magáért. Minden ilyen alkalom megerősít abban, hogy a jóga mindenkié és ez nagyon jó érzés.

Várlak szeretettel az óráimon!

Megosztás: facebooktwittergoogle_plus

Hozzászólások lezárva.