Hála

hala

 

Szerdánként járok gyakorolni az alma materembe.  Astangázni szoktam, aminek az alapja szintén a hatha jóga. Kötött sorozatok(at) gyakorolunk. A rendszeres ismétlés és az ászanák összehangolása a légzéssel segíti a befelé figyelést és a meditatív állapot tulajdonképpen (rengeteg, rengeteg gyakorlást követően, amikor az ember már nem az életéért küzd :) ) már mozgás közben létrejön.

Ez a fajta gyakorlás nem vezetett, ami azt jelenti,  hogy az oktató már nem tartja az órákat, csak javít.

Az óra után az oktatónk (aki egyébként a nemzetközi jógaoktató képzésünk vezetője is) megkérdezte, hogy hogy érzem magam, érzem-e a fejlődést.

Mondtam neki, hogy minél többet gyakorolok, annál többet javít, és úgy érzem szétesik a sorozatom. Azt válaszolta, hogy e miatt ne aggódjak, tejesen természetes dolog, hogy a közös gyakorlás során olyan hibák is kijönnek, amikre az ember otthon, önállóan nem figyel. Esetleg észre sem veszi őket. Azzal bátorított, hogy 10 év múlva elérhetem, amit szeretnék. :)

Ezen sokat gondolkoztam azóta, és szeretném Veletek megosztani a következtetéseimet:

  1. A jó pap holtig tanul, avagy soha, de soha nincs vége a törekvésnek.

  2. Fontos, hogy bármilyen szinten vagy, válassz egy (számodra) hiteles oktatót, akinek a véleményét feltétel nélkül elfogadod!

  3. Gyakorolj rendszeresen! Ha teheted alkalmanként oktatóval is, mert annak ellenére, hogy a jóga a befelé figyelés tudománya, a fejlődésben mégis nagy segítségedre lesz a “mestered”.

  4. Soha nem fogod elérni amit szeretnél. :) Ennek pedig az az egyszerű oka, hogy aktuális állapotodhoz képest mindig többre és többre vágysz majd.

  5. Az előző ponthoz szorosan kapcsolódik, hogy légy hálás! A jóga nem szólhat az örökös magaddal szemben támasztott elvárásról, vagy elégedetlenségről. Első sorban légy hálás, hogy minden lehetőséged, és képességed megvan ahhoz, hogy gyakorolj. Állj a szőnyegre nap, mint nap azzal a tudattal, hogy boldogsággal és megelégedettséggel tölt el pusztán a jógázás lehetősége. :)

 Az oktatóm nem tud a betegségemről. Számomra fontos az egyenlő bánásmód. A 10 év előrevetítése viszont elgondolkodtatott. Nem tudom hol, és milyen fizikai állapotban leszek akkor (ha jobban belegondolunk ezt senki sem tudhatja magáról), de egy biztos: addig is minden napom, amit a szőnyegen gyakorlással, vagy oktatással tölthetek, boldoggá tesz majd. :)

 

 

Megosztás: facebooktwittergoogle_plus

Hozzászólások lezárva.