Elengedés

elengedni20valamit

Mindenki találkozott már az elengedés nehézségének problematikájával. Gyakran előfordul, hogy rajtunk kívül álló okok miatt egyszerűen lehetetlenné válik, hogy a dolgokat az uralmunk alatt tartsuk, és azokat terveink szerint alakítsuk. A legapróbb hétköznapi problémáktól kezdve, a párkapcsolati kríziseken át, szeretteink elvesztéséig nap mint nap jelen van az életünkben.

Természetünktől és habitusunktól függően viseljük könnyebben vagy nehezebben azokat a helyzeteket, amik kikerülnek a befolyásunk alól. Gyakran nem dolgozzuk fel magunkban a miérteket, csak a szőnyeg alá söpörjük a problémát, elintézettnek tekintjük, és megyünk tovább, mert mennünk kell tovább. Egyszerűen nincs időnk magunkra, az érzéseinkre. Abban viszont egészen biztosak lehetünk, hogy az ilyen módon elnyomott akadások fel-fel fognak bukkanni a későbbiekben (talán éppen akkor, amikor a legkevésbé számítunk rájuk), nem ritkán karon öltve a többi nem megfelelően kezelt érzelemmel. Okozhatnak kellemetlen napokat, rosszkedvet, depressziót, pánikbetegséget, de alakot ölthetnek akár egészen kézzel fogható, realizálódott szerbi megbetegedésként is.

De mit tehetünk, hogy tényleg túl tudjunk lépni? Hogy ezek a helyzetek ne hagyjanak maradandó lenyomatot hátra lévő életünkben (vagy akár életeinkben) ?

Talán könnyebb elfogadnunk a megváltoztathatatlan dolgokat, ha elgondolkozunk azon, hogy létezik valamiféle felsőbb rendező elv, ami mentén nem céltalanul alakulnak a dolgaink éppen úgy, ahogy.  Egyszerűen nem biztos, hogy mi tudjuk a legjobban, hogy mi miért történik és mi a legjobb mindenki számára. Mert bizony, ha a nagy egészet nézzük, az túlmutat az ego-n és a mi a saját érzelmeinken. Próbáljuk meg úgy felfogni a dolgokat, hogy létezik egy mindenek feletti, felsőbb rendű jó, ami irányítja az egészet és végső soron működőképessé teszi a gépezetet, ezzel determinálva az egyének életét is. Az pedig könnyen belátható, hogy az egyénnek nem minden esetben egyezik meg az érdeke a nagy egésszel.

Ez persze korántsem azt jelenti, hogy minden előre elrendeltetett. Az életünk minősége leginkább rajtunk múlik. Hiszem, hogy a karmánk, sorsunk különböző nehézségeket gördít az utunkba (ezek általában az előző életeinkben elkövetett hibáinkban gyökereznek). Az azonban, hogy ezekkel milyen módon és minőségben birkózunk meg hogy mutatunk-e fejlődést életünk (esetleg életeink) során, az kizárólag rajtunk múlik.

Önmagában persze az, hogy elég nyitottak vagyunk a fentiek elfogadására, még nem biztos, hogy elegendő, amikor egy számunkra nagyon fontos dologról-, egy komolyabb betegségről, vagy esetleg szeretteink elvesztéséről van szó. Ezekben az esetekben a legfontosabb, hogy adjunk időt, teret és lehetőséget magunknak, hogy megéljük az érzelmeinket. Ne próbáljunk meg az elvárások mentén haladni.  Nem számít, hogy ki szerint hogyan kéne feldolgoznunk a történéseket, reagálnunk, vagy gyászolnunk. Válasszunk olyan módszereket, amelyekkel mi tudunk azonosulni. Legyen szó jógáról, bármilyen vallásról, természetgyógyászatról, ájurvédáról, hangterápáról, woodoo-ról, csoportos, vagy egyéni foglalkozásokról. Keressünk bátran, és találjuk meg azt, ami nekünk (és csak nekünk) megnyugvást hoz! Ha a lelkünk hullámai lecsillapodnak, lehetőségünk van lepakolni a terheket és ezzel egy időben képessé válunk az elengedés gyakorlására.

Tegnap kiderült, hogy az sm miatt valószínűleg ebben az életemben már nem juthatok el Indiába. Nekem segített az álmom elengedésében és az ésszerű tények elfogadásában az, hogy attól hogy én nem tudom miért kell így lennie, még egyáltalán nem biztos, hogy rossz, értelmetlen, vagy indokolatlan. Hálás maradok azért, ami így is nap mint nap megadatik és haladok tovább a karmám útján, minden igyekezetemmel a fejlődés irányába. :)

 

Megosztás: facebooktwittergoogle_plus

Hozzászólások lezárva.